jan 12, 2018

Emlékeztető

A Százak Tanácsa ezévi utolsó összejövetelén meghallgatta Ürge-Vorsatz Diana egyetemi tanár kitűnő előadását, Baktay Borbála NÖDIK igazgatót, Debreczy Zsolt és Rácz István botanikus professzorok előadásait, s megoldást keresve szeretnénk segíteni a Budakeszin magánalapítványként létesített, gazdag anyagot őrző arborétum fenntartási gondjaiban. Bardócz Zsuzsanna és Andrásfalvy Bertalan professzorok hozzászólásai után a jelenlevők egyhangúan fogadták el a következő ajánlást és a korábbi találkozóinkon már többször tárgyalt, a glifozán betiltását szorgalmazó állásfoglalást.

Ajánlás a magyar társadalom számára

A Százak Tanácsa 2017 december 7.-i tanácskozásának résztvevői fel szeretnék hívni a közvélemény figyelmét a biodiverzitás megőrzésének fontosságára a klímaváltozással és az utódaink számára hátrahagyott élhető világgal kapcsolatban.

Az a megdöbbentő hír járta be tavaly a világot, hogy az elmúlt 20 évben eltűnt a Földön élő fajok harmada, és a fajokon belül megmaradt egyedek száma is megfeleződött. Sorra tűnnek el környezetünkből a különböző életformák, a koralloktól az Admirális pillangón át a fehér tigrisig. A pusztulásnak két fő oka van: az élőlények életterének eltűnése, valamint a levegő, víz és a talaj elszennyeződése. Amióta Magyarország az EU tagja lett, madárállományunk 30%-kal lett kevesebb. A hír azért is szomorú, mert a környezeti kihívásokkal szemben csak a biodiverzitás, az élőlények sokszínűsége nyújthat védelmet. Az iparosodás, a mezőgazdasági technológiák megváltozása, az elvárosiasodás egyre nagyobb mértékben korlátozza a növények, állatok mikrobák életterét. Az emberek elszakadtak a környezettől, és egymástól. Míg a múlt század elején a magyar mezőgazdasági szakkönyvek több mint 200 kerti növény termesztését tanították, mára az üzletekben kapható zöldségek vagy gyümölcsök száma alig haladja meg a húszat. Sajnálatos módon eltűnt számos olyan zöldség- és gyümölcsfajta (a gyomokról, mint a búzavirág nem is beszélve), amely az ország különböző tájain otthonos volt. Megszűnt az ártéri gazdálkodás, megváltozott az életforma és a gazdálkodás, miközben a környezetünk folyamatosan szegényedik. Mindössze néhány, nemzetközi vetőmag cég biztosítja az egész világon a mezőgazdaság számára vetőmagot, de ezek csak néhány fajtát árulnak és jobb esetben ezeket próbálják a helyi fajtákkal hibridizálni. Ha ezekkel valami probléma adódna, az egész világ élelmiszer ellátása veszélybe kerülne. Eladásra csak a vetőmaglistákon megjelenő fajtákat szabad termelni. A túlélés biztosítására génbankok létrehozása, a még meglévő növény- és állatfajták begyűjtése, fenntartása az állam elengedhetetlen feladata kell, hogy legyen. Ez állambiztonsági feladat is.

A környezeti kihívásokkal és a klímaváltozással csak a nagymértékű biológiai- és genetikai változatosság veheti fel a versenyt. Minél több faj, azon belül minél több fajta és egyed létezik, annál nagyobb az a génkészlet, amely egyre változó világunkban képessé tesz az alkalmazkodásra, a túlélésre. A biológiai sokféleség, az ökológiai rendszerek fenntartása, a genetikai kincseink megőrzése nem csak stratégiai, hanem nemzetbiztonsági feladat is az ország lakosságának élelmiszer ellátása, a jövő mezőgazdasága és az élhető környezet biztosítása szempontjából. Mivel minden élet alapja az egészséges, élő talaj, amely nélkül nem fejlődhetnek egészséges növények, amelyekre nekünk is és állatainknak is szüksége volna. A válságból az egyedüli kiutat a természettel együttműködő, ökológiai elveken alapuló mezőgazdaság jelenti. A biodiverzitás megőrzése elsődlegesen állami feladat, de ugyanakkor társadalmi ügy is kell, hogy legyen. A munkát nem lehet csak a politikusokra és a tudományos kutatókra bízni, hanem az egész társadalmat mozgósítani kell a siker érdekében. Ennek egyik módja a civil szervezetek és az oktatási rendszer segítségül hívása. Az állam kezelje kiemelt feladatként a biodiverzitás megőrzését, és azon civil és egyéb szervezetek támogatását, amelyek ilyen feladatot látnak el . A nevelés minden szintjén tudatosítani kell a biodiverzitás és génmegőrzés fontosságát, óvodás kortól kezdve az iskolakertek kialakításán és művelésén keresztül az egyetemi szintű szakképzésig. Óvodás korban a magon keresztül meg lehetne a gyermekeket ismertetni a biodiverzitás fogalmával. Az iskolakertekben kialakítható géncentrumok segíthetnek a tájfajták fenntartásában, ugyanakkor óriási közösségépítő és jellemfejlesztő erővel is bírnak. Az egyéni nemesítők gyűjtemények megőrzésében is segítségül lehetnek az iskolakertek és a kastélyparkok.

Az állampolgárok, és elsősorban a gazdák tájékoztatása és nevelése ezen a területen azért is lenne fontos, mert a mezőgazdaságban dolgozók gyakran nincsenek tisztában saját cselekedeteik következményeivel. Egyes szakpolitikusok sem értik illetve értékelik a mezőgazdasági tevékenység káros hatását a biodiverzitásra. Ha folytatjuk napjaink mezőgazdasági gyakorlatát, a FAO szerint 60 év alatt kimerülnek termőföldjeink. Ezek a szomorú adatok is azt bizonyítják, hogy a génmegőrzést nem lehet egyedül a génbankokra bízni, biztosítani kell az “in situ” génmegőrzést is. Ebben a magángyűjtemények, és a civil szervezetek gyűjteményei mellett az iskolakertek, a kastélyparkok és városi parkok is komoly szerepet játszhatnának, ahol a látogatók közvetlen megtapasztalhatnák az Isten teremtette világ színességét és sokféleségét. A mi feladatunk, hogy ezeket megőrizzük a jövő generáció számára.

Állásfoglalás a glifozát gyomirtó vegyszer uniós alkalmazásának engedélyezéséről.

A glifozátot a Monsantó szabadalmaztatta mint gyomirtót  az 1970-es években és a szabadalom lejártakor fejlesztette ki a génmódosított növények  termesztéséhez való használatot, amelyet ugyancsak szabadalmaztatott. A glifozátot azóta is alkalmazzák  világszerte.

Több multinacionális vegyi konszern is beszállt a nagy gyomirtó szer üzletbe, a legfőbb gyártók pedig ma már Kínában vannak. Ez a vegyszer egyre több tudományos vizsgálatban is az emberi egészséget súlyosan veszélyeztető (a hormonális rendszert módosító, magzatkárosító, genotoxikus sőt rákkeltő) hatásúnak illetve erős kockázatúnak bizonyul. 2015-ben ezt a hatóanyagot maga az Egészségügyi Világszervezet is úgy minősítette, hogy „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében”. Szennyezi a talajokat, az ivóvízbázisokat és az élelmiszereket, egyebek között sörben, pékárukban is kimutatták. Ezek közvetítésével bekerül az ember keringési rendszerébe, vérben, vizeletben, anyatejben, sőt a kismamák szervezetében is egyre gyakrabban megjelenik, ahol a méhmagzat programozott és nem programozott sejthalálát válthatja ki. Az európai talajoknak már 45%-át beszennyezte, és a hazai iparszerű mezőgazdaság gyomirtószer-felhasználási gyakorlata következtében hazánk talajaiban is előfordul, hiszen – bár nálunk a GMO-k használata a növénytermesztésben tiltott, de – a glifozát tartalmú gyomirtó szerek engedélyezettek. Annak ellenére engedélyezettek, hogy a kutatások szerint a glifozát mezőgazdasági felhasználása súlyos kockázatot jelenthet az emberi egészségre és a környezetre.

Az EU nagy multinacionális tőkeérdekeltségek által erősen befolyásolt szakhatóságai a glifozát minősítésénél nem vették át a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynökségének tudományos véleményét, hanem e perdöntő kérdésről szóló hatástanulmányukban jórészt szó szerint lemásolták az ellenérdekű Monsanto dokumentumait. 2017. november 27-én az Európai Tanács minősített többségű határozata újabb öt évvel meghosszabbította a hatóanyag uniós használatának az engedélyét. A hazai nagyüzemi agráripari lobbi nyomására Magyarország is az engedélyezés mellett szavazott.

A Százak Tanácsa a sokasodó, súlyosan fenyegető tudományos bizonyítékok és a WHO állásfoglalása ismeretében messzemenően nem ért egyet az EU döntésével és annak hazai támogatásával. Azt a fenntartható fejlődés mai és jövő generációk iránti felelősség-elvével több szempontból is ellentétesnek ítéli. A Tanács megítélése szerint az egyrészt szöges ellentétben áll az EU közös környezetvédelmi politikájában rögzített megelőzés és elővigyázatosság alapelveivel. Az utóbbiak alapján, ha az egészségügyi és/vagy környezeti ártalom kockázatára ugyan nem is lenne teljes bizonyító erejű tudományos bizonyíték, de a kockázat valószínűsége fennáll, akkor a védelem hatékonysága érdekében úgy kell eljárni, mintha a legsúlyosabb ártalom állt volna elő. Másrészt a vegyszertilalom megtagadása az Alaptörvényünk XX. és XXI. cikkeit is sérti. A közhatalom ez esetben ugyanis elmulasztja annak az alkotmányos kötelezettségének a teljesítését, hogy neki kell érvényesítenie mindenki jogát az egészséges környezethez. Egyúttal a testi és lelki egészséghez mindenkit megillető jog is sérül, mert hiába kötelezte el magát az ország „a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság” fenntartása mellett, amikor ezt aláássa a GMO-diktátum vegyszerhasználatának az engedélyezésével. A sajnálatosan Magyarország által is támogatott uniós döntés tehát a közösségi és hazai jog és politika szempontjából is erősen aggályos, jelentősen veszélyezteti az EU – benne hazánk – természeti környezetét, népességének egészségét és gyermekeink jövőjét, ezért a Százak Tanácsa, mint a magát a nemzet lelkiismereteként meghatározó, felelős értelmiségi tömörülés a leghatározottabban elutasítja és a multinacionális tőkeérdekeket kiszolgálónak, nemzeti érdekeinkkel ellentétesnek minősíti azt.

Feledy Péter új könyvéből olvasott fel figyelemreméltó és rendkívül tanulságos részleteket. Az ülésvezető elnökök feladatává tettük a következő találkozók programjainak megszervezését. Áldott Karácsonyt és Boldog, békés Újévet kívánunk Mindenkinek. Január 4.-én csütörtökön 16.00-kor találkozunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

.                                                            dr.  Szijártó István ügyvivő elnök