Dr. Sólyom László Köztársasági Elnöknek

Tisztelt Elnök Úr!

A Százak Tanácsa január 5.-i ülésén egyebek között megvitatta Elnök Úr újévi köszöntőjét. Ismerjük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívását, a politikai pártok, tudományos testületek, szakmai szervezetek véleményét a magyarság állapotáról. A hazai és határainkon túl élő magyarság lelki – és ebből következően nagyrészt fizikai- betegségeinek legfőbb okozója a közösségek szétbomlása, a társadalmi szolidaritás, a nemzeti és kulturális önazonosság megtartó erejének hiánya. Véleményünk szerint a nemzeti címer, történelmi zászlóink – az Árpád-házi királyok piros-fehér zászlaitól a lyukas 56-os zászlóig – a Szent Korona, őseink Turul madara, a kabátunkra tűzött kokárda, csakúgy mint a Szózat, Himnusz, régi himnuszunk: a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz, mind-mind nemzeti hagyományainkhoz, ezeréves államiságunkhoz, dicső és zivataros történelmünkhöz való viszonyunkat tükrözi. „Nem bot és vászon, hanem Zászló”.

Elnök Úr szándékát: – nemzeti jelképek nélkül is lehet a nemzet figyelmét a külsőségek, a retorika helyett a cselekvő hazaszeretetre irányítani, pusztán a lényegre szorítkozva szólni a pártpolitika egyre újabb árkokat ásó vitái ellen, ostorozni a határokon túl élő nemzettársaink sorsát közönyösen szemlélő, elesett honfitársainkkal nem törődő, társadalmi önzést – értjük és tiszteljük.
Ön azonban hivatalos nemzeti jelképeinkkel együtt az év minden napján a felbomlás és felbomlasztás rémével, a tragikus XX. század emlékével –világháborúkkal orosz és német munkatáborokkal, kitelepítésekkel, hatmillió abortusszal – mégis élő nemzet egységének kifejezője.

Ha Ön szól, a Magyar Köztársaság Elnöke szól. A tízmillió állampolgár mellett, lélekben elnöke a határokon túl élő millióknak. Sokszor alakult úgy történelmünk, hogy csak himnuszunk és a nemzeti zászló volt vállalható egész Magyarországból. Reményt jelentett millióknak és kapaszkodót a becstelenségben. Rohamosan fogyó népességű, beteg és riadt lelkű nemzetünk, a pártpolitika megosztottságában, a 2004. december 5.-i népszavazás szégyenében, magára maradva, a hamis hírek, talmi értékrend modernnek hazudott világában, szétesett közösségekben hiába keresi az igazodási pontokat. Ön személyes példaadásával segíthet mindnyájunknak. Beiktatásakor, majd Szent István napján mondott beszédei alapján erre számít az ország. A nemzet sorsa elsősorban lelki erőfeszítéseinken, s nem gazdasági sikereinken múlik. Ezért fogalmazzuk meg állásfoglalásainkat, készítettük kiadványainkat – legutóbb Sodródás helyett címmel ajánlásainkat a politikának. – A Százak Tanácsa tagjai mindig szólítható, de szólítatlan is szóló tanácsnokok.

A zászlóknak az egységes Európában egy szél vezényel. Ismerjük a vágyat, hogy valami közöset mondjon a más-más ajkú világ…

„típus rúdon a más-más hazákat, / egy szenvedélyt valló szövet… Keresi a szem, köztük-e, amely / kamasz szívünknek sugdosott. / Sokaknak mindegy ott van-e. / De senkinek, ha nincsen ott.” (Illyés Gyula: Kongresszusi zászlók)

Isten áldását kérve a magyar népre, kíván boldog Újévet

a Százak Tanácsa

2006. január 5.