Mit vár a magyar társadalom az ország új vezetőitől?

A SZÁZAK TANÁCSA az ország sorsáért érzett felelősségtől vezetve kötelességének tartja, hogy előlegezze bizalmát legjobb tehetsége szerint segítse a választásokon győztes nemzeti erők, a kormány, a kormányszervek igen nehéznek ígérkező munkáját, jóravaló törekvéseit, terveit, programjait a megvalósításban. Felelős javaslatokkal, szakvéleményekkel, állásfoglalásokkal, bírálatokkal.
Nemzeti létünk a minden területre kiterjedő súlyos válság állapotában van. Az 1989-90. évi változások esélyt kínáltak az adottságainkhoz nem illő, ránk kényszerített társadalmi és gazdasági rend átalakítására. Az ország és a népesség állapota a remélt javulás helyett egy évtized múltán is messze van a felemelkedéstől, helyzete a legtöbb területen katasztrofálissá vált.
Külön nyomatékkal hívjuk fel az ország új vezetőinek s a nemzet jövőjéért felelősséget érző polgártársak figyelmét az alábbi közgondokra, remélve, hogy a vészhelyzetek és a tennivalók megítélésében kínálkozik közös nevező. Természetesen javaslataink szerepe itt csupán a jelzés, részletezésükre, indoklásukra, szakmai megalapozásukra és kifejtésükre is készek vagyunk.
1./ Végveszélyt hordoz a nemzet lélekszámának csökkenése. Történelmi mélypontra süllyedt a születések száma, pusztít az abortusz. A családnyomorító politika, a gyermekadó, a gyerekes családokat megillető kedvezmények megvonása mint ideális állapotot, 6 milliós magyarság rémképét készítette elő. Ha az elvénülő társadalom pusztulása visszafordíthatatlanná válik, a kiürült ország idegenek szállásterülete lesz. Javasoljuk: addig is, amíg a gazdasági fellendülés elfogadható életszínvonalat nem teremt, az állami támogatások kiterjedt rendszerével, tudatos családsegítő politikával kell útját állni a népesség pusztulásának.
2./ A valóságos demokrácia legfőbb eszközét, a sajtószabadság gyakorlását lehetetlenné tette az ellenőrizetlen privatizáció és a törvénytelen monopóliumrendszer. A tájékoztatás a külföldi tulajdonosok, áttekinthetetlen hazai érdekeltségek és a diktatúra itt maradt hangadóinak kezében van. A politikai és gazdasági hatalom összefonódása folytán a sajtó dolgozói egzisztenciálisan kiszolgáltatottak. A nemzeti érdek és kultúra alig kap helyet, a színvonal megdöbbentően mélyre süllyedt, a televíziós szórakoztatóipari dömping morális romboló tevékenységének nincs intézményes korlátja.
Javasoljuk: minimumként legalább a meglévő törvényeket kell végrehajtani, törvényes, de határozott intézkedésekkel fel kell számolni a tájékoztatás és az összefonódások monopóliumait.
3./ A gazdasági élet anarchikus állapotban van, a nemzetgazdaság kiszolgáltatottsága új formát öltött. A felhalmozott külföldi adósságot a kamatok révén régen visszafizettük, törlesztését – transzformációit mégis tovább nyögi az ország. A nemzeti vagyon jelentős része nyomtalanul eltűnt, vagy idegen kézre került. Maroknyi kisebbség tett szert hatalmas vagyonokra tisztázatlan körülmények között, a dolgozó állampolgár becsületes munkával eltartani sem képes a családját. Százezrek nyomorognak munka nélkül. A működésében veszélyeztetett közegészségügy alig tudja ellátni feladatát, beteg, öreg, sorvad a fél ország. Javasoljuk: mindenekelőtt a munkanélküliek és a ténylegesen dolgozók – vállalkozók és munkavállalók körülményein kell javítani. Meg kell határozni a gazdasági építés legfontosabb feladatait és az ország anyagi erőit ezekre összpontosítani.
4./ Az ezer éven át épült magyar alkotmány és intézményei helyét toldozott-foldozott idegen sablon foglalja el. A demokratikus szabadságjogok formalitás-értékűek. A népesség túlnyomó része valóságos képviselet és hatékony védelem nélkül kiszolgáltatott helyzetbe kerül a hevenyészett szabályok résein áttörő, vagy azokat semmibe vevő erőkkel szemben. Megrendült az élet- és vagyonbiztonság, elégtelen a közrend védelme, akadozik az igazságszolgáltatás működése. Javasoljuk: kemény intézkedésekkel helyre kell állítani a jogrendet és a közbiztonságot, s ha a szükséges feltételeket sikerül megteremteni, össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.
5./ A közoktatás, a kultúra és a tudomány intézményei vegetálnak. Csökken a műveltség és tudás szerepe, megbecsülése, kallódik az ország legfontosabb erőtartaléka, a szellemi tőke. A nemzeti művelődés dolgozóinak nagy része a létminimum határán tengődik. A kultúrpolitika intézkedései, az oktatási rendszer aláássa a nemzeti öntudat és önbecsülés alapjait. Évszázadok munkájával megérdemelt helyéről lelkiismereti szabadság ürügyén kiszorul az egyház. Korlátok nélkül garázdálkodnak az erkölcsrombolás, a népbutítás és a kulturális szemét szélhámosai. Javasoljuk: kulturális újjáépítési program kidolgozását, amelynek keretén belül haladéktalanul meg kell kezdeni a nemzeti művelődés lerombolt intézményeinek helyreállítását.
6./ Kicsúszóban van a talpunk alól nemzeti létünk alapja, a Hazaföldje: védelem híján külföldiek területfoglalása, a banktőke és az öncélú spekuláció zsákmányává válik.
A paraszti munka a teljes kiszolgáltatottság állapotába került. A mezőgazdasági népesség pusztulása két emberöltő alatt beteljesedik. Az európai beilleszkedés elsősorban a mezőgazdasági termelés számára jelent kényszerű alkalmazkodást és vele súlyos nemzetgazdasági gondokat. Mi úgy ítéljük meg: a mezőgazdaság az ország életének mindenkori alapja volt, jelentősége a változó időben is megmarad. Törvényi erővel kell érvényt szerezni az egyöntetű nemzeti követelésnek: az ország földje nem eladó, nagyszabású, valóságos helyreállítási és fejlesztési programmal még az európai csatlakozás előtt meg kell szilárdítani a hazai agrártermelés pozícióit.
Mi úgy ítéljük meg: a mezőgazdaság az ország életének mindenkori alapja volt, jelentősége a változó időben is megmarad. Törvényi erővel kell érvényt szerezni az egyöntetű nemzeti követelésnek: az ország földje nem eladó, nagyszabású, valóságos helyreállítási és fejlesztési programmal még az európai csatlakozás előtt meg kell szilárdítani a hazai agrártermelés pozícióit.
7./ A korszellem és a világpolitika alakulása a következő években az ország európai keretek közé történő integrálódását írta elő számunkra. Elhomályosulni látszik, az a tény, hogy Magyarország egy évezrede az európai kultúra és gazdaság része, évszázadok óta védi Európát és elismert értékeket adott a világnak: nem könyöröghet alamizsnára váró szegény rokon módján a mindenáron való bebocsátásért. Javasoljuk: ki kell dolgozni és érvényesíteni kell az ország nagyobb egységekbe történő európai és atlanti integrálódásának, nemzeti szuverenitásunk indokolt méretű megőrzésének felelősen megállapított, fel nem adható saját feltételeit.
8./ A világban kényszerűen szétszóródott, elszakított kisebbségben élő magyaroknak az ország nem oltalmazó hazája. Bizonytalan az anyaországban élő nemzet védelme is: a nagyhatalmi érdekek ütköző zónájában, véres nemzetiségi ellentétek határterületén, a világpolitika tévedéseivel védhetetlenné roncsolt határok között az országnak már az egyszerű védelemre elégséges hadserege sincs. Javasoljuk: minden nemzetközileg elfogadott törvényes eszközzel támogatni kell a nemzettesttől elszakadt magyar népcsoportok fennmaradását. A külpolitikának tudatosítania kell a nemzetközi fórumokon, hogy a kisebbségi sorsra jutott magyarság teljes és tényleges egyenjogúsága nélkül a sovinizmus erői az integrációk színe alatt is örökös veszélyforrást jelentenek.
Egy évtized telt el csaknem hiába abból az időből ami a megújhodásra a nemzet rendelkezésére állt. Akadályozó ellenerők, társadalmi tehetetlenség, bűnös mulasztások és magatartás miatt az államélet megtörtént reformjai sem tudták kifejteni pozitív hatásukat. Az évtizedeken át felhalmozódott bajokat újabb hibák, torzulások tetézték. Az ország romlása mindezek miatt előrehaladott állapotban van.
A választások eredményeként az ország életében sorsfordító változásoknak kell következni. A szükséges intézkedések elmaradása, vagy hibás döntések esetén “a szocializmus építésére” pazarolt évtizedek kárba veszett erőfeszítései után újabb évtizedekbe kerül, míg az ország népe keserves küzdelmekkel-verejtékkel megteremtheti magának az elfogadható életet és jövőt.

1998. július 29.