Magyarország Alkotmányának szabályozási elvei
A Százak Tanácsa a Magyarország Alkotmányának szabályozási elveirõl az Országgyûlés Alkotmányelõkészítõ eseti bizottsága által 2010. december 20-án az Országgyûléshez benyújtott határozati javaslatról a következõ állásfoglalást fogadta el:
Szükséges és üdvözlendõ, hogy Magyarország alkotmányos alapjait rendezzék a kor követelményei és az ország éltetendõ történelmi öröksége alapján. A közzétett elvek döntõen meghatározhatják az országgyûlés döntéseit. Még van lehetõség arra, hogy megfelelõ alkotmányozó akarat javítsa, alakítsa az elveket. A Százak Tanácsa ezért néhány alapvetõ jellegû, késõbb nem pótolható módosítás szükségességére hívja fel a döntéshozók figyelmét.
1.Az „új alkotmány” szóhasználat helyett az „alaptörvény” fogalmának visszahonosítását tartja jónak, mert az felel meg a több évszázados (inkább évezredes) magyarországi hagyománynak, a történeti alkotmány törvényekbõl és ( régebben) jelentõsebb szokásokból alakult szerves folyamatának, összeköti a múltat a jelennel. A nemzet, az ország azonos önmagával, a saját múltjával, történetével. Az „új alkotmány” fogalmának van értelme az 1949. évi XX. törvénnyel szemben, de nincsen értelme a valódi, a történeti alkotmánnyal szemben, mert így annak tagadását jelenti, amikor valójában annak legújabb fejezetét jelentheti. Egyszerre két alkotmánya (történeti és kartális) nem lehet egy országnak.
Magyarország történeti alkotmánya több, mint harminchárom nemzedék történeti- jogi- politikai tapasztalatát hordozza, folytatása megbecsülhetetlen hitelességet és szellemi erõt adhat az errõl döntõ alkotmányozó hatalomnak és a jelen magyar nemzedéknek. Kifejezi a nemzeti és állami függetlenséget, az önkényuralmi hatalomgyakorlás tilalmát, a népfelséget, a személy szabadságát és sérthetetlenségét, a jogegyenlõséget, az önkormányzatiság elvét, a jogállam és a joguralom elveivel egyenrangú Szent korona tanát.
2. A Magyar Állam fõhatalma és alkotmányos rendje, amely elutasítja és elítéli az önkényuralom minden formáját, folyamatos a történelmileg létezett magyarországi alkotmányos rendszerekkel. Az Alaptörvény állapítsa meg, hogy a jelen magyar államhatalmat megelõzõen létezett legutolsó szuverén alkotmányos államrendszer idegen nagyhatalmi katonai megszállás folytán 1944. március 19-én szûnt meg.
3. Magyarország alkotmányos jogállam, amelyben a nemzet hatalmát a közjó és az igazságosság szolgálatába gyakorolja.
4. Magyarország alkotmányos életének történeti forrása a mindenható, gondviselõ Istenbe vetett hit és bizalom alapján szervezõdött keresztény magyar állam. Az alaptörvény egyaránt védelmezi a nemzet azon részét, amely Istenbe veti bizalmát, s azon részét, amely – tisztelve a hívõk szándékait – más egyetemes értékeket tart becsben.
5. Létesüljön kétkamarás országgyûlés, létre kell hozni a felsõházat. Ebben foglalhatnak helyet a társadalmi munkamegosztás képviselõi, a megyék küldöttei és foglalkozási (hivatásrendi) érdekképviseletek, köztestületek, az egyházak, az ország határain kívül élõ magyarság, a nemzeti és etnikai kisebbségek küldöttei és a szellemi élet kiválóságai. Ez a nemzet többirányú közjogi és érdekképviseletét, a képviselet teljesebb, szerves rendszerét jelenti. A törvénytervezetek két szinten történõ megvitatása, a népképviseleti kamara elsõbbségének elismerése mellett erõsíti azok alapos vizsgálatát, az alkotmányosságot.
Budapesten, 2011-01-06.
Százak Tanácsa