Jubileumi kötetben a Százak Tanácsa
Negyedszázados múltú a nemzeti szellemiségű civil szervezet, a Százak Tanácsa. Ebből az alkalomból kötetet szerkesztett Dr. Szijártó István ügyvivő elnök. Ő adott interjút a Gondolának:
„A nemzeti kormányok törekvéseit a családok támogatására és a magyarság összefogására – jó szívvel támogatjuk.” A Százak Tanácsa legutóbbi állásfoglalásáról olvashattunk a „Huszonöt éves a Százak Tanácsa” című most megjelent kötetben. Dr. Szijártó István aranydiplomás tanár, a Balaton Akadémia alapító elnöke, a könyv író-szerkesztője, a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke. Őt kérdezte a Gondola.
– Tanár úr, gratulálunk a szervezet jubileumi ünnepéhez! Tanácsuk az első helyre az élet kérdését teszi, aztán az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a magyar föld kérdései következnek. Mindehhez mit tett hozzá az a 25 könyv, amelyet Önök a negyedszázad alatt a Balaton Akadémia révén kiadtak?
– Nincs szó ünneplésről. A kötet alcíme: „Jó lesz egyszer emlékezni…” – forsan et haec olim meminisse iuvabit … Vergiliust idézi. Emlékezni a gyökerekre, mert az emlékezés segít. Ahogy a huszadik évünkre írt kötetem címe is Vergiliusra utalt : „Vállunkra kell vennünk a Hazát! “ – mert sokan veszik szívükre gondjainkat, kevesebben a vállukra is. Ahogy Németh László írta majd száz éve „a szellemi nagyvagyonok tulajdonosai is adósai a nemzetnek” – s ezt így látom ma is. A Százak Tanácsa civil szervezetek által javasolt, pártpolitikával nem foglalkozó személyek társasága. Negyedszázad alatt több mint 300 találkozón alakítottuk ki véleményünket és küldtünk ajánlásokat, állásfoglalásokat – legalább 90%-os egyetértéssel – a döntéshozóknak és a magyar társadalomnak. Tudjuk, hogy sok a gond és van javítani való. Kiadott könyveink több mint 5000 oldalán 95 tagunk írásai soha mások ellen, mindig az egységes magyar nemzetért. A Haza javáért. Talán pontosabb és egyszerűbb a válaszom, ha Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Nemeskürty István, a Püski és Csete házaspár, Naszlady Attila, Balogh János, Molnár Tamás, Kallós Zoltán, Makovecz Imre, Béres József, Olafson Placid, Sinkovits Imre, Mádl Ferenc, Grosics Gyula, Hegedűs Lóránt, Balassa Sándor, Sütő András, Bolberitz Pál – 80 elhunyt, immár örökös tagunk közül néhányat említve – arra gondolunk, milyen életművet, mennyi végeznivalót hagytak ők maguk mögött. Én a nemzet számára igazodási pontokat kijelölő magatartást tartom fontosnak, s mert nem pártpolitikával, hanem a nemzet gondjaival foglalkozunk, mindig párbeszédre törekszünk. Jó tapasztalatokat őrzünk a döntéshozó vezetőinkkel való beszélgetéseinkről.
– A rendszerváltozás kezdete óta elszenvedett emberveszteségünk több mint egymillió. E háborús csapás ellensúlyozására mit tervez és mit cselekszik a százfős agytröszt?
– Bizonyára az olvasók is emlékeznek a Százak Tanácsa alapítójának, Fekete Gyula írónak a gyermekvállalás érdekében az 1960-as évek derekától haláláig folytatott küzdelmeire – ennek már a szocializmusban is volt eredménye, de az igazi eredmény utóbbi éveink hazai családpolitikájában látszik. (Utolsó írása az “SOS Európa!” – a mai állapotok 13 év előtti jóslata.) A Kormány ma világviszonylatban is kiemelkedő támogatást ad a magyar családoknak – de a mai Európa, s benne hazánk, rossz népesedési mutatói egy hosszú folyamat következménye. Ehhez társul, hogy sok fiatalunk ment sikert, vagy csak pénzt keresni gazdag országokba, s bár egyre többen jönnek haza, akik nem találtak méltó feladatot, a külföldön született gyerekek nagyon hiányoznak. Személyes véleményem – annak a nemzedéknek nevében, akik 3 évente kaptak útlevelet (ha kaptak) – menjetek a nagyvilágba, utazzatok, lássatok, tanuljatok minél többet, és gyertek haza. Igazolva látom ezt négy gyermekünk, tizennyolc unokánk, nyolc dédunokánk sorsában. Ami a kérdést illeti, ahányan vagyunk annyi választ adunk, ami közös: az a tudás, hogy minden kérdésre egész életünkkel felelünk. S hogy példánkból több marad meg, mint szavainkból. Ez életünk nagy felelőssége.
– A magyar szellemi életet a külföldről fizetett, atlanti szellemi háttérből ötletekkel, propagandafortélyokkal ellátott NGÓ-k rongálják. A szellemi honvédelemhez miképpen emel végvárakat a Százak Tanácsa?
– Szabó Zoltán 25 éves amikor Ausztria német megszállásakor a szellemi honvédelem fontosságáról írt. „A becsületes magyar 1938 márciusában a forradalmas népkövetelés állapotából a szabadságharcos nemzetvédelem állapotába jutott.” Számunkra a szellemi honvédelem ma az általunk ismert és becsült több ezer éves európai értékek – a nyugati tananyagokból lassan kikerülő Homeros, Euripides, Platon, Vergilius, Szent Ágoston, Aquinoi Szent Tamás, Európa védőszentje, Szent Benedek munkáinak – védelme, s természetesen a felelősség minden magyarért.
Csoóri Sándor – és tudom, sokunk – álma ma a nemzeti kormány programja, miniszterelnök-helyettesi felelősséggel. Ami a végvárakat illeti, az öt kontinens és a Kárpát-medence nagyra becsült egyesületi vezetői, a hazai vidék képviselői – együttesen a Százak Tanácsa fele – végvárak kapitányai. Elnöktársaimmal, Andrásfalvy Bertalannal, Foltán Lászlóval, a magyar szellemi élet kiválóságaival, egyházi főméltóságokkal, tudós professzorokkal, akadémiáink elnökeivel, művészekkel, írókkal, hajdani élsportolókkal találkozhatunk. Nemzeti létünk kérdése erkölcsi kérdés, az erkölcsi kérdés pedig Isten-kérdés. Számunkra Krisztus-kérdés. Balassi Bálint irodalmunk régi századainak legnagyobb költője: „Áldj meg minket Úristen, az Te jóvoltodból/ Világosíts meg minket irgalmasságodból/ Orcád világosságával, lelked ajándékával/ Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal.” Szolgáló magyarként tudjuk: a ma is ránk leselkedő nagy rontással, s a világ végtelen közönyével szemben nemzetünk nagyjainak példája, ama nemzeti őrszellem véd eredményesen.
Molnár Pál
gondola