Emlékeztető

Százak Tanácsa április hatodikán a Nádor u. 36. alatt a Magyarságkutató Központ előadótermében tartott összejöveteléről.

A szokottnál kevesebben voltunk együtt. Foltán László ügyvivő elnökünk köszöntője után Bogyay Elemér és Gyimesi János osztottak meg történeteket a világon legismertebb magyarról: Puskás Ferencről, aki ezen a napon lenne 90 éves.

A Haza Embere  okleveleink átadása tette ünnepivé találkozónkat. Először Császár Angela felolvasta Bárdi László laudációját Zétényi Zsolt jogászról, majd én laudáltam dr. Fekete Gyula közgazdászt, s Foltán László dr. Szász István Tas orvos társunkat. (A szövegeket az érdeklődőknek elküldjük)

Ezután Bakos István szólt 85 éves Kossuth-díjas íróbarátunk Ágh István az Eötvös Collegiumban rendezett ünnepi estjéről, s a HITEL márciusi számáról, melyből külön kiemelte Zétényi Zsolt nemzeti függetlenségünkről írt  kitűnő tanulmányát, s a Bethlen Gábor Alapítvány  által 2022 novemberében átadott elismerések laudációit.

Farádon márc. 10-én Németh Ferencet köszöntve többen beszéltünk iskolaügyünk gondjairól, azzal a szándékkal, hogy megfogalmazzuk és közzé tesszük javaslatainkat. Látva, hogy milyen közel kerültünk a világégéshez, látva hogy a nemzet békepárti többségével szemben milyen erővel nyomulnak az igazság nevében az utolsó csepp ukrán és orosz vérig harcolni kívánók, most Húsvét egyetemes üzenetével, a feltámadt Krisztus békeüzenetével (mely ma az Európai Unió politikájában elsősorban a Vatikán és Magyarország álláspontja) állunk a Kormány mellé. Márai Sándor 1942-ben írt soraival: “ A legnagyobb szerencsétlenség, mely az emberi fajtát sújthatja – a háború, mely kiterjed az egész világra – egy emberöltőn belül másodszor perzseli föl az emberi világ tájait. A sorscsapás hazámat és nemzedékemet sem kímélte. Nincs módom megítélni, reménytelen-e az ember sorsa a földön. Engem Hazám sorsa érdekel.” Nem látjuk a történelmi időt  alkalmasnak részletkérdések vitatására, megelégszünk annak megismétlésével, hogy önálló oktatási minisztériumra lenne szükség, mert a tanítók, tanárok hivatásrendjének munkáját szolgáltatássá fokozták, s a műveletlenség vírusa rohamosan terjed, s lekaszál nemzedékeket.  Bakos István szólt Spányi Antal 25 éves püspöki köszöntésének szép ünnepéről, s a jelenlévők köszöntésünket küldtük a püspök atyának Székesfehérvárra. Rajnai Miklós, Béres József, Fekete Gyula, Szász István Tas különböző kérdésekre reagáltak, illetve tettek javaslatokat. Nagyra értékeljük Sutarski Konrád a magyar történelem ismeretében lengyel döntéshozókat tájékoztató levelét és verseit, melyek segítik őrizni népeink történelmi testvériségét. Ismételten gratuláltunk  március 15-én kitüntetett tagjainknak:

A Magyar Érdemrend Nagykeresztjét kapta dr. Maróth Miklós klasszika-filológus, egyetemi tanár

A Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta dr. Béres József vegyész, a Béres RT.elnöke

A Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta Ágh István költő, szerkesztő és Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár

Széchenyi-díjat kapott dr. Kahler Frigyes bíró, jogtörténész, közíró

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta dr. Salamon Konrád történész, egyetemi tanár

Mikszáth Kálmán díjat kapott Kondor Katalin.

Cs. Varga István Pilinszky gondolatával üzent nagycsütörtöki találkozónkra:  “Minden konkrétsága, időbelisége ellenére az utolsó vacsora már fogantatásában szertartás volt – a földi valóság titokzatos, az örök élet időtlenségébe emelt megfelelője. Ha van dráma, ami megtörte az időt – s valóban megtörte –  úgy ez az. Jézus áldozatának története, időtlen centrumában az Utolsó vacsora asztalával, melyen nemcsak az Ószövetség kapott új értelmet, de örök és isteni formát a magányos, elhagyatott szenvedés is, ami még hátra volt a kereszten.”

Találkozónkat Foltán László ügyvivő elnökünk  Ferenc pápa látogatásának jelentőségét kiemelve Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánva zárta be. Mi fogadjuk el Hamvas Béla véleményét: “A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne”. ‘Et resurrexit tertia die’— valóban feltámadott.

(Szijártó István)