A SZÁZAK TANÁCSA NYILATKOZATA
A „nemzeti egységet” követelték a szónokok október hatodikán, pedig ma már indokolnunk sem kell felelősen gondolkodó honfitársainknak, annyira nyilvánvaló, hogy olyan erők vannak jelen irányító posztokon, amelyekkel egységre lépni a nemzeti öngyilkossággal volna azonos.
Az egység valóban létszükségletünk, de csakis azokkal, akik a magyar megmaradás ügyének vészhelyzetben minden hatalmi érdeket, minden pártérdeket, minden személyi érdeket képesek alárendelni.
Elérkezett az a történelmi pillanat, amikor az emberi tisztesség minden függelmet leráz magáról, társadalmi, ideológiai, politikai kényszerűségektől, fegyelmezésektől, befolyásolástól szabadulva egyetlen támasza s bírája marad: az élő lelkiismeret.
Kerek fél évszázad óta pusztul, vénül a magyarság. Társadalmának, kultúrájának, gazdaságának végső összeomlását csak sietteti az ország egészét sűrűn átszövő bizalmi válság. Évek alatt a világ szégyenévé züllesztettek bennünket, veszteségeink a közösségi életben, vagyonban, hitben, életerőben történelmi méretűek, s jórészt már végképp pótolhatatlanok. Elkövetkezett tehát az a történelmi pillanat, amikor a végszó kimondása már egyedül a lelkiismeretet illeti. S az a szó, az a tett ma még hitelesen szolgálhatja megmaradásunkat, amely holnapra végképp hiteltelenné s érvénytelenné válik.